Az árnyék tulajdonképpen árnyék is a falon meg egy randa folt is. Nem tettem kontrasztot a fotóra, az hiányozhat, sőt, semmit nem csináltam, csak méreteztem, mert kíváncsi voltam a portrésok véleményére.
Szia, semmit nem csináltam a fotóval, éppen azért, hogy lássam a véleményeket, mert ez nekem nagyon szűz terület. Köszönöm, hoyg megnézted és hogy véleményezted:-)
Kedves Maria! A képről, a készítésének körülményeiről jutott eszembe a gondolat, elképzeltem magam az alany helyében, miért is volnék elutasító, ellenséges. Számomra a temetés és az utána következő családi összejövetel ebből a szempontból egy kategória, valószínűleg ezért mostam össze akaratlanul is a kettőt.
Reményeim szerint ez az oldal azt a célt is szolgálja, hogy a képek készítőin kívül más olvasóknak is hasznára válhatnak a hozzászólások, gondolatokat ébreszthetnek, ezért nem érzem problémásnak a felvetésemet.
Nem állt szándékomban bántónak lenni, szerintem nem is volt olyan a hangvételem. Viszont azt is gondolom, hogy a fotózásnak nem csak a technikai kivitelezés oldala fontos.
Egyébként szerintem nem rossz fotó, ami nekem picit zavaró, az az árnyék a jobboldalon, és kicsit fakónak-szürkének érzem, lehet, hogy csak a háttér miatt.
Sajnálom, valamit nem olvastál el figyelmesen. NEM a temetésen fotóztam természetesen. Valamint természetesen unokahugom tud a fotóról és abban biztos vagyok, hogy ez esetben semmilyen etikai vétség nem merül fel. Úgy hogy jobban örülnék, ha a fotóról írnál. Köszönöm.
Morcos és ellenséges tekintetü modell esetén is lehet a portré kategóriába tenni.A kompozíció és a vágás dönti ezt el.Legalábbis John Freeman(világhírü fotós)szerint!,és még nem is kell,hogy feléd nézzen!
Szia Maria! Szerintem ez a téma már etikai kérdést is feszeget. Attól, hogy az alany nem vétózza a fotózást, lehet, hogy magában azt gondolja, esne ki a gép a kezedből. :)
Persze sok kép nem jöhetne létre, ha mindig mindenkit megkérdeznénk, hogy akkor szabad lesz-e egy portrét instállom, de én biztos a pokolba kívánnám azt a kedves rokont, aki a papám temetésén lefotóz, egyáltalán mit fotózgat itt, gondolnám magamban. És az is biztos, hogy nem örülnék, ha feltöltené a rólam készült képet bárhová. Lehet, hogy nálatok más a viszony, ezt nem tudom megítélni, a saját nézőpontomat írtam.
Most engem is ez foglalkoztat, és nem az esemény kapcsán, mert a kislány az unokahugom és ő nem vétózta a fotózást. Inkább általában kérdés számomra, hogy a portréfotó alanyának vonzónak és kedvesnek kell lennie? Mivel semmit nem tudok erről a műfajról, azért (is) a kérdés. Vagyis hogy morcos, adott esetben ellenséges modell esetén esetleg már nem portréról, hanem elkapott pillanatról kell-e beszélni? Jó lenne pontosan tisztában lenni ezekkel a kategóriákkal és remélem kvazar még olvassa és ,,segít" a véleményével. Köszönöm, Gyula, hogy megnézted.
Nem vagyok én sem benne a portréban,de kvazar érvelését jónak tartom.Ha elutasítás,akkor az kinek szól?,a fotósnak?vagy úgy egyáltalán!,mert az események ugye ahogy írod nem voltak éppen kellemesek.Így aztán én is kérdeném,hogy illendő volt-e a fotó?(Bocsi,de nem bántó szándéku a kérdés).
Szia! Örülök, hogy megnézted, és köszönöm a véleményedet. A vágáson gondolkoztam, nem tudom igazán a portré-szabályokat. Nem vitatkozás, kérdés: a portrénál ha a modell elutasítást közvetít, az nem OK? Értem amit mondasz, ez a leányka a papája temetése utáni úgynevezett családi összejövetelen valóban nem volt túl vidám, viszont fotogén én meg nem bírtam ellenállni a fotózásnak. Szóval ez egy kérdés, nem magyarázkodás:-)
Szia. A fejbúb ilyentén vágása nem jó. Vagy többet, kb odáig ahol szétválik a haj, vagy semmit. A retus ízlés kérdése, tudod hogy én nagyon nekimegyek a képeimnek,de emiatt nem vonok. A legfontosabb viszont, hogy a lány nem ide néz, ilyen közeli portrénál ez az elnézés elutasítást közvetít a néző felé. Az arckifejezése is ilyen elutasító, zord. Nem a modellel van a baj, és nem az élességgel és nem a retus hiányával. hanem hogy nincs meg a kapcsolt köztem és a kép között.